Csak pár hozzászólásból idéznék a közelmúltból, amelyek sorra veszik a különböző csalódásokat:

“Osztom a nézetet, miszerint a legtöbb pasi (tisztelet a kivételnek, de még nem találkoztam ilyennel sajnos) nagyon lazán veszi a lekoccolást.. legutóbbi nagyon kellemetlen tapasztalatom is ezt erősíti: társkeresés, levelezés, skype, telefon, egymásnak nagyon bejövés, reménykedés (részéről főleg teljes boldogság), találkozások, jövő tervezgetése, ő szabadságra menés, visszajövés hozzám, full boldog hétvége ágyjelenettel, ő dolgozni menés messzire, aztán 3 hétre rá egy csúnya e-mail, miszerint amíg szabin volt, összejött egy lánnyal és mostantól ővele akar lenni. Pont. Telefonja kikapcsolva. Ja és alapos megalázásként közölte hogy nem tud rám nőként tekinteni (egy valóban fantasztikus ágyjelenet után), legyünk barátok (jajj!). Meg különben is én nem vagyok feleségnek való..
Képes volt engem hülyíteni és ágyba csalni, MIUTÁN szabadsága alatt felszedett már egy másik lányt!!!! Ó én mulya.. Azt reméltem, ő lesz a valaki, erre csak egy nagy pofára esést nyertem..”

“Gyakorlatilag 5 hónap alatt,2 pasi fogott meg innen,az egyik közölte,h jó hogy már a negyedik randin is túl vagyunk,de ő nem lát minket párként……..köszi szépen”

“Tanulmányt lehetne írni erről a netes társkereső témáról, ha az ember már eltöltött itt néhány hetet. Már akkor is érdekes megfigyeléseket tehetünk, ha csak a fényképeket vesszük tekintetbe.  
Némelyek bizonyos idő után új tagként teszik fel magukat – kár, hogy ugyanazzal a fényképpel, s a név is ugyanaz. Biztosan azt gondolják, hogy a friss hús jobban elkél. Mert hát  máshogy jön le, ha teszem azt egy hete sincs fent az illető, mintha szánalmas módon ott virít a tavalyelőtti bekerülési dátum?
Ahogy mondják: a napszemüveg öltöztet. A képek láttán úgy tűnik, mintha némelyek éjszakára sem vennék le, az összes képen napszemüveget viselnek, pedig az adatlapon nem szerepel, hogy látássérült lenne.
Kocsi (márkás), jobb láb mindenképpen a balelső, kissé kifordított keréken, kéz lazán a combon könyököl, az elmaradhatatlan napszemüveg természetesen a fejen. Ilyenkor nem tudhatjuk, hogy a kocsit, avagy a hímneműt kell-e megszemlélni…
Lazán, oldalirányban kissé kitekert csípő, stégen/tengerparton/szálloda előtt/pálmafa alatt. Söröspohár, sörösüveg kézben avagy szájon.. Biztosan csak ünnepeken iszik. Aztán, beszéljünk a fürdőgatyásokról: említett ruhadarab félig lecsúszva a nem épp hájatlan hasaaljáról… Találkozás alkalmával szinte mind elsírja, hogy megcsalta a felesége… Legalább ne mesélnék el…
Eset: messzi vidékről képes Pestig autózni. Tízszer elmondva neki: X-hídon áthajtasz, letérsz egyből az első kijárón. Ez meg továbbmegy, koccan, a kár nem is kicsi. Majd végre találkozunk. A legelső benyomás: uramisten, ennek rettentő szőrös a füle!!! Akár elsős gyereknek tanévkezdéskor kötelező 10-es ecset. És persze mindez feketében foglalja el a füle hallójáratához vezető utat…
Intelligens úr keres hosszútávra (ilyen-olyan) kapcsolatot… Milyen szerény!
Nem nézegettem nőtársaim adatlapjait, de el tudom képzelni, hogy ott is mi minden lehet.
Hová kerültünk, emberek? Lehet itt igazi társat találni?”

Sok sérelem csapódik a netes társkereséshez. Ha valakit megkérdeznek, hogy próbálta-e már és milyen tapasztalatokat szerzett, akkor egész estét betöltő moziként tudná mesélni elrettentő élményeit. Nincs rá garancia, hogy valaki sikeresen zárja ffi-nő-kereső akcióját a kibertérben. Hiszen mi avagy ki garantálná ezt? Az adatlapok és a levelezések nehezen tudják átadni azt a közvetlenül szerzett élményt, amit egy büdös és rosszul öltözött férfi, egy zárkózott-bús nő, egy lúzer kisugárzás, a közös hullámhossz és témanélküliség feszengő kávézóban eltöltött pillanatok, a plusz kilókat ügyesen eltüntetett fotók, az udvariatlan viselkedés, az élő beszélgetésben kiderülő intelligencia és érdeklődési kör különbség avagy a hamisan beírt adatok jelenthetnek élőben. 

A sok nyeretlen kétéves ifjú csikó és kanca erre replikázva kijelenti magabiztosan, hogy a neten csak hülyék és hazugok vannak, ott nem lehet mást, csak csalódni! Ilyenkor ők az utcát és a szórakozóhelyeket ajánlják ismerkedésre. Személyes élményeim alapján bizton kijelenthetem, hogy élőben dupla annyi szívást rejt az ismerkedés, mint így. A leszólítások hány százaléka vezetett eredményre? Semmivel sem több, mint a netes találkozásokból létrejött hosszabb-rövidebb kapcsolatok! S vajon a lányokhoz kizárólag partyképes arcok mennek oda? Semmi esetre sem! 

Amit nyerhetünk a valódi terepen történő ismerkedéssel, az mindössze a levelezésekre, a telefonokra és a kényszerűen végigfeszengett 1 órás udvariassági randibeszélgetésekre fordított idő. Szórakozóhelyen, utcán egy pillanat alatt mérhetjük fel a másikat és egy pillanat alatt koptatnak le avagy koptatunk mi le próbálkozókat. Viszont ott nem is adunk lehetőséget-időt, hogy egy elsőre nem szimpatikus ember a beszélgetés közben elvarázsolhasson modorával, intelligenciájával!
Minden formának léteznek hátulütői: ha ismerjük ezeket, akkor felkészülve kiválaszthatjuk magunknak a jó ismerkedési taktikát. Vannak élethelyzetek, amikor csak a neten lehet társat szerezni. Vannak célok – egyéjszakás kalandok -, amelyekre a szórakozóhely a megfelelőbb. Vannak típusok, akiknek nem megy a lazaság, a játék, akik nem képesek szemtől-szembe vadidegenekkel beszédbe elegyedni – ott van a chat!
A boldogság és eredményesség egyetlen ismérve a pontos elvárások és képességek rögzítése, ezekhez a megfelelő forma megtalálása s annak sűrű és egyre magasabb szintű gyakorlása.

Fotó: FreeImages.com/Kiomi